2011. június 13., hétfő

Legyezés vs. pergetés?

A nem kifejezetten legyes történet 2 hónapja kezdődött, amikor Gyula barátommal megnéztünk egy vízelvezető árkot. A víz akkor kihaltnak tűnt, semmi életet nem lehetett benne felfedezni. Akkor legyezve próbálkoztunk, de 1-2 óra után feladtuk.
Tegnap adtam egy újabb órát a víznek, mialatt a Párom a gyerekkel elszaladt a szüleihez. De mivel nem számítottam semmire,és az idő is korlátozott volt, pergető botot vettem a kezembe hosszú idő után ismét.
Horgász fotóimat nézegetve, az utolsó pergetett zsákmányok fotói 2007 őszén készültek. 4év telt el, miközben kizárólag csak műlegyeztem. Azóta pergető felszereléseim és műcsali készletem nagy részét eladtam, mindössze két pár botot hagytam meg, azokat is csak az emlékek miatt. Ebből került elő tegnap a régi nagy szerelmem, aki csendben és szerényen tűrte száműzetést idáig. Egy Spro luxxus Spin 2,1m ,7-13gr. A hűtlenség miatt sarokban töltött idő nem látszik meg rajta, zsákjából kibontva rögtön eszembe jutott: mennyi halat fogott ez a pálca! Csukák a Zagyvából, temérdek süllő a Tiszából, Sügerek Tősről és még domik,jászok, balinok... a bot 2006-ban 12e ft volt, tehát semmi extrával nincs felvértezve, de amikor kezembe fogtam anno' tudtam ,hogy ezt a pálcát keresem. Élettel van tele a bot, imádtam!




Magamhoz is vettem aznap délelőtt. Az indulás du. 2-kor volt tervezve, előtte tébláboltam a szobában és kerülgettem a parti pecára használt sekszpír legyesbotomat....ez volt a másik alternatíva az aznap kötött kis sztrímerekkel. De mivel kocsi nem lesz nálam a parton, egy cucc mellett kell döntenem. Az idő is rövidnek ígérkezett, és a víz állapota is bizonytalan+ a nosztalgia is utolért: maradt a könnyűpergető motyó. Legyes dobozokat kipakoltam a mellényből, helyükre került két wobbleres doboz 3-7cm-es halacskákkal és egy pár darab mini twister 2-4gr-os fejekkel.


Nemsokára az Asszony kirakott az út mellett, majd 400m séta után megláttam az árkot:



Az árok



Vize tiszta ,de nagyon sötét,lassan áramló, nagy növényi vegetációval és valami "béka -nyál" szerű valami nagy mennyiségben a part mentén.


Dzsungel



Gondoltam, ez nem egyszerű peca lesz....de bizakodtam: hátha lehet valahol sügért találni! A felnövő növényzet miatt erősen felszíni, sügérre számítva pedig kicsi wobblereket kezdtem használni, melyeket 18-as monofilra raktam mikró Maruto kapoccsal. Próbáltam újra megtanulni dobni pergető bottal... hát teljesen elfelejtettem 4 év alatt. Közben cserélgettem a csalikat: Salmo Tiny, 2cm-s Hornet, 3cm Originál... de semmi sem történt. Halat nem láttam, csak békát és vízisiklót. Csak úgy élvezetből dobáltam, aztán az egyik viszonylag jól sikerült és pontos dobás után hirtelen megjelent egy toló hullám a wobbler mögött....kéttized másodperc után éreztem a rántást a boton is, majd kiugrott a vízből: Bazzeg' csuka ! 3cm-es rapala a torkán , a vékony monofil a fogak között!





első csuka



Nagy mázlival ,de kijött ! A wobblert lealázta, a kapocs kinyílt. Gyönyörű ,egészséges 35cm-körüli csuka. Szép sötét tónusú mintázattal. Hát akkor van itt hal, csak nem sügér! Érdekes hogy , annak idején már fogtam egy jobb csukát a Zagyvából ezzel a pici műcsalival.





a leharcolt wobbler és kapocs



zagyvai csuka 2007-ből , a csali ugyanaz a F3 MN



Dob csere: 10-es PP,kicsi not-a-knot és nagyobb csali: 5cm-es Salmo butcher. Pár dobás múlva, a wobblert kicsit túldobtam és kiesett a békanyálra, meghúztam, de a horgok marasztaltak némi parajt. Ettől a wobbler fél oldalazva jött; ahogyan megpöccintettem a bottal, kifli alakban jött a csali. Erre a béna mozgásra villámgyors támadás ért a növényzet alól, de sajnos lemaradt. Dobáltam tovább és próbáltam újra össze növényezni a wobblert, nem volt nehéz :) . Ha túl sok sikerült ,lefogta a csalit és az egyenesen jött felém, ha kevés simán veretett. Mikor újból eltaláltam a kifliző mennyiséget, akkor jött érte a csuka.



2. hal




A tettes lehet ,hogy ugyanaz ,mint az előbb. De meglett! Szákolás, fotózás, c&r, majd a hármas horgok kiszabadítása a legyes merítőből....lenyomkodtam a szakállát,csak így sikerült. Még pár dobás, pár fotó a helyről ,telefon csörren: mindjárt itt vannak értem. Az út felé sétálva hitetlenkedve tűnődtem ,hogy fogtam halat. A legyes én-emből jöttek a kérdések: vajon léggyel is sikerült volna? Ekkora dzsungelben a parti pecát utálom, de kipróbáljam legközelebb ? A sötét vízben milyen legyet ennének? Na majd meglátjuk legközelebb.




Meg kell jegyezni a parti pergetés vitathatatlan előnyeit is : Gyors és egyszerű, gyors csali csere, nem kell dobótér, könnyebb halat keresni ,nagy területet gyorsan és alaposan átvizsgálhatunk, parti növényzet kevésbé hátrány...


Vannak helyzetek ,amikor sokkal eredményesebb módszer, mint a műlegyezés. Az idén, a csukatilalom előtt már tapasztaltam ilyet, amikor Nini-vel vért izzadtunk viharos szélben a Zagyva árterén 1-1 legyezett csukáért, miközben Gyula fülig érő szájjal szedegette a térdig érő vízből a csukákat 2-es körforgóval.

Azért továbbra is műlegyes horgász maradok, de újra élveztem a pergetést!





Üdv :gzs