2010. november 24., szerda

Unac túra 2.0

Időjárás.
Pinyó,bot,szikla,víz.
Feri első hala.

Patak.
Vízesés.
Akcióban.
Átlag méret.
Én.
Feri.
Feri arat.
Halam.
Laci.
Laci cucca.
Megvan!
Pinyó.
Predator fly rod,Kínából.
A túra legnagyobbja.
Napfényben.
Az utolsó nap "fílingje".


Az idei eseménydús év (államvizsga-poronty születése) lezárásaként szerettem volna eljutni valami külföldi vízre pecázni egy pár napot. Kedves barátaim, Laci és Feri idejében jelezték, hogy csatlakoznának a projekthez, de mivel még nálam is kezdőbb legyesek (A Feri még szűz volt J ) ezért, a kirándulás helyszínéül az Unac-ot választottuk. Nem túl nehéz, de élmény dús peca, remélhetőleg sok hallal. Az első tervezett időpont az augusztus lett volna, de ez egyéb elfoglaltságok miatt csak állandóan tolódott. Kicsit talán úgy is tűnt, hogy össze sem fog jönni. De végül kitűzésre került az október 18-i dátum. Az előkészületekre túl sok időt nem pazaroltam, Ferinek kötöttem egy doboz legyet, magamnak kipótoltam a két évvel ezelőtti túrából megmaradt állományt. A legyek a szokásosak: 4-6# oliv –fekete-fehér wooly-k , nagy zonkerek és szintetikus sztrímerek, ehhez igazodva a 7-8# botokkal készültünk. Vittem apró szárazlegyeket és nimfákat is az 5# botomhoz. A vízállást vadul figyeltem, ami apadót mutatott, ill. korábbi szállásadónkkal, Velco-val is dumáltunk a kinti helyzetről. Az időjárás előrejelzés tűnt csak pesszimistának, marha szar időt ígértek pont arra a három napra, amit kint terveztünk tölteni. 17.-e vasárnap este 10-kor jött értem Feri, innen indultunk Ráckevére Laciért. Kellemes idő volt még ekkor, de Bandi barátom már előtte hívott, hogy Nagykanizsán ömlik az eső. A kula időjárás kezdett beigazolódni. Az M7-en már ömlött ez eső, Horvátországban végig, ennek megfelelően iszonyú lassan haladtunk. Vagy legalább is annak tűnt. A bosnyák határ előtt 50km-el még egy balesetbe is belefutottunk, ahol teljes útzár mellett vártunk egy órát egy árokba fordult kamion miatt. A gps-n a kerülőút nagyon hosszúnak tűnt, így kivártuk a műszaki mentés befejeztét. Közben az eső csak ömlött, fél hétkor még olyan sötét volt, mintha ellopták volna a napot. A csúszás miatt kb negyed kilenckor értünk Martin Brodba. Körülményes napijegyváltás (erről később), Velcó keresgélése, pálesz , reggeli, pálesz, és irány a víz . Esni már nem esett , inkább csak szitáló eső volt egész nap nagyon hideg széllel.

Az első halak gyorsan jöttek a telep alatt, a srácok is beöltöztek és pecáztunk kb. du. 4-ig. Fogott mindenki szépen, nem volt rossz nap.

Estére mindenki elfáradt, este vacsora, sörök, vízesés megnézése, marha nagy alvás a hideg, kb. 10 fokos szobában. Reggel ébresztő 7-kor, reggeli sehol, majd közölte a kislány úgy 8 körül, hogy 10-re van reggeli készen, mi pedig közöltük, hogy It’s too late ….újra peca egész nap. Ezen a napon már nem esett, de jó hideg volt, napnak nyomát sem láttuk. Este 5-ig pecáztunk, közben bejártuk a pályát, szétnéztünk (erről is később), halakat is fogtunk. Este vacsi ,sok sör, majd a két napig egyfolytában hallgatott helyi folklór zenét megunva, Feri hirtelen indulattól behozta a kocsiból cd tokját. Volt nagy ámulás a helyi rosszarcúaknál, amikor megszólalt Ganxsta Zolee : Jégre teszlek albuma. Mi jót röhögtünk, a helyiek meg várták, hogy ebből mi lesz. Este alvás, a különbség annyi az előző estéhez képest, hogy szereztünk egy 1963-as fadobozos elektromos hősugárzót ( Ikea retro ) így akár 18 fok is volt a szobában. Reggelit ledumáltuk, hogy akkor hétre kérnénk, ami percre pontosan el is készült. Utána peca, hihetetlen gyönyörű, szikrázó napsütésben. A víz is apadt és nagyon jól fogtunk, ez a fél nap volt a legjobb mind közül szerintem. Fél 1-ig pecáztunk, utána átvedlés, cuccolás, szállás fizetése és indulás haza. Megnéztük még a Kulen Vakuf hídját és a mögötte lévő kisboltban vettünk némi szuvenírt a családnak. Utána haza megállás nélkül…este fél 10-kor értünk lakásra.

A tanúlságok:

-Napijegy 41eur, három napos 77eur. Erre készülve vittünk némi apró pénzt, de a halőr nem akarta elfogadni. Csak a papírt, tehát 5 euro a legkisebb címlet. A napijegyen 150 KM ár van feltüntetve, ami a helyi váltás szerint 75euro, de ő ragaszkodik a 77-hez. De vissza nem ad, adjál neki 80-at. A helyzetet nehezíti, hogy senki, semmi nyelvet nem beszél. Mindegy,de a pálinkánkat megitta azért.

Hazafelé Bihácson az OMV kúton is közölték hogy „No Metál” , állítólag október 1- óta nem fogadhatják el a fém eurót. Viszont Kulen Vakuf-ban a kisboltban simán fizettünk vele, sőt 1:3 arányban számolták át márkába. A határon hazafelé kézzel –lábbal kellett elmagyarázni, hogy hol voltunk és mit csináltunk, mert természetesen a csávó nem beszél angolul….vagy nem akar.

A víz pont annyira volt magas, hogy a telep kifolyó alatti részen lehetett gázolni, máshol szinte alig. A lebombázott híd felett lehetett még vízbe gázolni, de a pálya ott haltalan volt. A kemping alatt nem is próbáltunk beleállni a vízbe, halat sem láttunk. Terepfelmérés közben egy –egy csorgó felett elcsíptem egy-egy halat zonkerrel, de több nem volt, és a parti pecát sem szeretem, ezért nem is erőltettem. A halak nagyrésze a telep alatt csoportosult. Három napon keresztül viszont kicsit unalmas az ugyanazon 50 méteren belüli peca. A jegy természetesen nem jó továbbra sem a Kulen Vakuf-i revírre, ahol azért lehetett volna egy „más”pecát összehozni.

Keveseltem a nagyobb méretű halakat, a két évvel ezelőtti állapothoz képest. Akkor sokkal több volt. Az átlag most 25-30cm, ebből lehet fogni naponta sokat, a nagyobbak (40-50 cm) időszakosan jelentek a telep alatt, és furcsamód szinte mindig ugyanott. Ha éppen jó helyen pecáztál, akkor fogtál, ha máshol, akkor nem. Talán három -négy alkalom volt naponta, amikor lehetett belőlük mazsolázni. A második napra rájöttük, hogy hol kell a legyet húzni, és így megnőtt a fogott „nagy” halak száma és mérete is. 55cm volt a túra legnagyobb hala, a nagyobbak zöme a 40-45cm méret között volt. Ezeknél sokkal nagyobb méretű halat sehol sem láttam a pályán. Egyébként ha valaki szeretne elhozni halat, az napi egy darab 45cm feletti szivárványost rakhat el. A fogott halak viszont meglepő erővel küzdöttek! Kellett az erős cucc, hogy ne fárasszuk dögre a halakat az erős sodrásban. Ez a része talán kárpótolt a többiért. Volt lent négy cseh srác is, nimfáztak két napon keresztül, de gyakorlatilag eredménytelenül. Alig fogtak, azokat is a kisebbekből. Gondolom átgondolják, hogy jöjjenek-e máskor ide. A sztrímerezés sokkal eredményesebb volt, mint daraszámban, mint a fogott halak méretében.

A horgászturizmus jelentőségét szerintem alábecsülik a helyiek, bár nem tudom miért. Sem a halőr, sem a szállás hozzáállásán nem éreztem igazán azt, hogy próbálnának meggyőzni arról, hogy nekem ide kell hoznom a pénzemet máskor is. Félreértés ne essék, nem várom el, hogy a seggem kinyalják, vidéki gyerek vagyok. Viszont az nem kerül pénzbe, ha megpróbálnak odafigyelni a fizetővendégre. A szállás egyébként reggelivel 15 euro. A két éjszaka reggelivel, két vacsorával és némi sörrel 55 euro volt fejenként.

Ittunk a vízből a (telep kifolyó felett): isteni finom.

Ezektől eltekintve jó volt, tényleg. A srácok szépeket fogtak, és ez volt a túra célja. Laci első saját készítésű legyei is jól működtek, le lettek tesztelve. Jó volt a társaság, jó levegő és gyönyörű szép a hely. Remélem, megyünk még együtt, de legközelebb már szerintem máshová….

Üdv : GZs